Most pedig tegye fel a kezét, akinek nincsen megválaszolatlan kérdése az első napokkal kapcsolatban. Engedjétek meg, hogy ellássunk Titeket pár jó tanáccsal ovikezdést illetően.
Az óvodakezdés mindenki számára hatalmas kihívás. Az első olyan akadály, amit mindenkinek egyedül is le kell küzdeni. Eddig mindig mindent együtt csináltatok, fogtátok egymás kezét. Ezt a feladatot viszont egyedül kell megoldanotok. A szülők szembesülnek azzal, hogy gyermekük eltölt nélkülük először egy pár órát. Aztán egy egész napot. A gyerek pedig először kerül olyan helyzetbe, hogy se anya, se apa nincsen a látótérben. Azt azonban mégis túlzás volt állítanunk, hogy egyedül kell megoldanotok ezt a leckét. Hiszen ez is a közös projekt. Mindannyian kellettek hozzá. Kell hozzá az erős kapcsolatotok, amit bizony nem győz le holmi óvoda.;) A köztetek kialakult szoros kapocs az, ami az óvodai beszoktatást is segíti. Úgyhogy hajrá, nektek is sikerülni fog! Lehet, hogy néha a nem lesz betűrve a kicsi dereka, vagy éppen összekapnak az eddig legjobb barátnőnek hitt szomszéd kislánnyal. Nade nem lehetnek mindig a szoknyáink mellett…
Egyszer egy sok évtizedes tapasztalattal bíró bölcsődei gondozónő mondta, hogy ő még nem látott olyan gyereket, aki ne tudott volna az oviba beszokni. Lehet, hogy valakinek kevesebb, valakinek több időbe telik, de előbb-utóbb minden gyermek képes lesz rá. Vagyis: ha az óvodai beszoktatás nem zajlik le néhány hét alatt, azért ne csodálkozzunk…
Ahhoz, hogy jól vegyük az első nagyobb akadályt, érdemes elsőként a figyelmünket saját magunkra irányítani és megvizsgálni, hogy mi, szülők hogyan állunk az óvodakezdés témájához.
Minden gondolatunk és érzésünk – kimondatlanul is – sugárzik rólunk, a viselkedésünkből, a mimikánkból, hanglejtésünkből, stb.
A gyerekek olyan antennákkal születnek, amelyek képesek kódolni a nem verbális kommunikációnk mögött meghúzódó érzéseket és gondolatokat és ennek megfelelően reagálnak az új helyzetre.
Ha mi magunk szorongunk és félünk az óvodától, igazából nem szeretnénk még elszakadni a gyermekünktől, akkor nem várhatjuk tőle, hogy lelkesen egy puszit dobva szaladjon be a csoportba. Hiszen miért menjek én oda, ahova anyukám nem szívesen visz?
Amikor azt tapaszalja a gyermek, hogy anya és apa is arról beszél, hogy milyen csuda jó dolog volt óvodába járni és bárcsak ők is újra ovisok lehetnének, mert ott aztán lehetett ezt is, meg azt is csinálni, akkor talán ő is pozitív izgalommal várja majd az óvodát. A gyerekekkel meg kell tanítani (hosszútávon is nagyon hasznos lehet), hogy mi csak olyan helyre visszük őket, ahol nekik jó.
Az óvónők nagyon sokat segíthetnek, hogy az óvodai beszoktatás gördülékenyen menjen.
Beszélgess velük, kérdezz bátran! Óriási tapasztalatuk és számtalan jó ötletük van, hogy éppen a ti esetetekben mi lenne hasznos. Az óvodai beszoktatás nem egyszerű feladat, hiszen az óvónőknek is meg kell találniuk a kulcsot a különböző környezetből érkező, különböző személyiségű gyerekekhez. Az óvodai beszoktatás tehát “összeszokás” minden gyerek és az óvónők számára is.
A jó óvónő tudja, hogy először a szülőt kell megnyugtatni, hogy jó helyen, biztonságban lesz a gyermeke. Amint ki lehet mondani, hogy nem könnyű feladat ez a szülő számára sem, máris könnyebbé válik.
A jó óvónő már első pillanatra felméri, milyen személyiségtípusba tartozik egy gyerek, és az óvodai beszoktatás menetét, módját, idejét is ehhez tudja igazítani. Ez nem azt jelenti, hogy a lassabban megnyíló gyerekek esetében az óvodai beszoktatás anyukával együtt töltött ideje megnyúlik – hanem csak azt, hogy nem támaszt “elvárást” a gyerekkel szemben, hogy ekkorra vagy akkorra már meg kell szoknia az óvodát. Sokszor épp az óvónő inti türelemre a szülőt, hiszen mégiscsak több óvodai beszoktatás van már a háta mögött…
Vannak óvodák, ahol hetekre is elhúzzák, más helyen csak néhány nap. Ha megtehetjük, válasszunk olyan ovit, ahol rövidre zárják a beszoktatás körüli kínlódást. Sem a gyereknek, sem a szülőnek nem jó, ha nincsenek keretek és fix pontok, amelyekhez igazodni lehet.
Az óvodapedagógusok szerint az óvodai beszoktatás időtartama nem egy vagy két hét, hanem az egész első év az óvodával való ismerkedésről szól. Az első évben, amikor a kisgyerekek megbetegszenek és egy-két hétig otthon maradnak, szinte minden alkalommal elölről kell kezdeni az óvodai beszoktatást. A gyerekeknek hosszú időre van szükségük ahhoz, hogy érzelmileg biztonságban érezzék magukat az óvodában.
Hogyan segíthetünk gyermekünk szorongásának oldásában az óvodai beszoktatás alatt?
Elsőként nekünk, szülőknek “nem szabad” szoronganunk, mert a gyermek tudat alatt is átveszi ezeket a feszültségeket, ránk hangolódik. Amennyiben mi magunk meg vagyunk győződve arról, hogy a gyerek a legjobb helyen lesz, akkor ő is így fogja érezni.
Bízzunk benne és saját magunkban, hogy ügyesen fogjuk venni ezt az “akadályt” is, hiszen már mennyi mindent megoldottunk az elmúlt 3 év alatt.
Ovi után beszélgessünk gyermekünkkel, de ne kérdezzünk túl sokat. Hagyjuk, hogy ő irányítsa a beszélgetést, mi csak forduljunk felé teljes figyelmünkkel.
Fogadjuk el és nevezzük meg az érzéseit. A gyermek nem tudja megmondani, hogy éppen szomorú, csalódott, dühös vagy zavarban van. Azáltal, hogy segítünk neki az érzések megnevezésében és el is fogadjuk őt az aktuális érzelmeivel együtt, a legnagyobb jót tesszük vele: azt tapasztalja meg, hogy megértik, feltétel nélkül elfogadják és szeretik.
Menjetek ki a szabadba és fogócskázzatok, reptessetek papírsárkányt vagy fussatok versenyt. A friss levegő átmossa a lelkünket is, az elalvással garantáltan nem lesz gond utána.
Néhány tipp a zökkenőmentes óvodai beszoktatáshoz.
A 3. születésnap körül, ill. egy-két hónappal az óvoda megkezdése előtt érdemes már elkezdeni beszélgetni gyermekünkkel arról, hogy ő bizony már nemsokára óvodás lesz! Mekkora kiváltság ez!
Sétáljatok többször a leendő óvoda felé. Figyeljétek meg a gyerekeket hogyan játszanak az udvaron.
Beszéljétek meg előre, hogy mikor és ki fog érte menni. A mikort egy eseményhez kössétek (ebéd előtt, alvás után, stb.), mert a gyerekeknek ebben az életkorban még nincs olyan időérzékük, mint a felnőtteknek.
Ne menj el úgy, hogy nem köszöntél el tőle. Röviden, határozottan, de szeretettel búcsúzz el tőle. Bármi történik, ne fordulj vissza utána, hogy megvigasztald.
Lehetőleg ne legyen más nagy változás a kisgyermek életében (költözés, új délutáni külön
Bőven szánj időt az óvodai beszoktatásra. Hangolódj rá gyermekedre, bízz benne és engedd el, hogy a saját útját járhassa! Elsősorban az a gyerek fogja magát érzelmileg biztonságban érezni magát az óvodában, aki a szülei rezdüléseiből is azt érzi, hogy minden rendben van, így kerek a világ. Tehát ne feledjük, az óvodai beszoktatás sikeressége nagymértékben rajtunk is múlik!
