Közös játék

A közös játék nem csak a felhőtlen szórakozás színtere, hanem a megfigyelésé és a megismerésé is!

Családi környezetben a játékban a legfontosabb a közösen, egymásra figyelve eltöltött idő! A gyerekeknek fontos az aktívan együtt töltött idő, amikor a szülő csak rájuk figyel, csak velük játszik.

A közös játékban a szülő-gyermek viszony tartalmas és élményekkel teli lesz, a családtagok együtt izgulnak, nevetnek, így átélik az összetartozás érzését!

Szülőként a közös játék azonban nem csak a felhőtlen szórakozás színtere, hanem a megfigyelésé és a megismerésé is!

Játék közben megfigyelhetjük gyermekünket, jobban megismerhetjük őt és felismerhetjük azt is, ha gyermekünk valamilyen nehézséggel küzd.

A felmerülő problémákat játékok segítségével megoldhatjuk, súlyosságukat csökkenthetjük!

Óvodás és kisiskolás gyerekek készségfejlesztő játéka a Karawanix.

A gyerekek egy színes karavánnal vonulnak át a sivatagon. Izgalmas kalandok és trükkös rejtvények várnak rájuk! Ez egy kooperatív játék, amiben a gyerekeknek együtt kell működniük, miközben játékosan fejlesztik saját képességeiket.

A gyerekek az összes érzékszervükkel: látás, hallás, tapintás, szaglás… tapasztalják meg és fedezik fel a környezetüket. Ezeknek az érzékeknek a fejlesztésére dolgozták ki logopédusok és fejlesztőpedagógusok a Karawanix játékot.

Nézzük meg a feladatokat és azok céljait:

Látás (vizuális érzékelés)

Délibáb: A gyerekek feladata a rész és az egész megkülönböztetése, valamint a formák felismerése, ezen belül az egymásra rajzolt állatfigurák észlelése és megkülönböztetése.

Ez a feladat fejleszti a gyerekeknél a vizuális információk rendezését: A lényegesnek vélt dolgokat a figyelem középpontjába kell helyezniük és ki kell szűrniük a lényegtelen információkat. A különböző állatfigurák felismeréséhez meg kell keresniük az egyes állatok tipikus részletét, például a fejet, majd a szemükkel végig kell követniük az állatfigura körvonalát.

A mindennapi életben a formák és az egész kép különválasztását megkönnyítik az adott formát körülvevő környezet részletei. Például könnyebb felismerni egy fogót, ha az egy szerszámosládában fekszik.

Vízlelőhely: Vizuális összehasonlítás. A gyerekek feladat az, hogy hasonló alakzatokat (a vízhez érkező állatok lábnyomait a homokban) egymással összehasonlítsanak és észleljék a finom különbségeket. Azért, hogy a feladat nehezebb legyen, az összehasonlítandó formákat a gyerekek fordított állásban látják egymás mellett.
Ez a készség szükséges többek között ahhoz, hogy a gyerekek megtanulják a betűket és számokat. Sok karakternek hasonló az alapformája és alapos megfigyelést igényel a gyerekektől a felismerése. Például: E – F, m – n, S -5, g – d, b – d …

Számolási készség fejlesztése (a mennyiségek gyors felismerése)

Piactér: Szimultán változó számok gyors felfogása. A gyerekek feladata a mennyiségek felfogása és gyors összehasonlítása. Megegyeznek a kockán látható érmék és a piactéren látható dolgok darabszámai?

A számok felfogása fontos lépés a számolási készség fejlődésében. A gyerekek ezen a feladaton keresztül megérthetik, hogy a számok nem „tulajdonnevek” hanem mindig konkrét mennyiséghez kapcsolódó fogalmak. A gyerekek kezdetben a kezükön, majd magukban számolják meg a dolgokat (egy, kettő, három…) a következő lépés a kisebb mennyiségek azonnali felismerése, felfogása, megszámolás nélkül.

Ugyanannak a mennyiségnek a különböző elrendezése megérteti a gyerekekkel, hogy ugyanazt a mennyiséget különböző megoszlásban és mintázattal lehet ábrázolni.

A gyerekek képességeikhez mérten a „Piactér” megkönnyíti az átmenetet a dolgok megszámolásából a mennyiségek azonnali felfogásához, vagy felgyorsíthatja a felismerés sebességét.

Tapintás / érzékelés

Homokvihar: A gyerekek feladata az, hogy különböző formákat felismerjenek tapintás útján, miközben szemüket egy papír maszk takarja. Ez a feladat tréningezi a gyerekek térérzékelését és tapintását. Ez elengedhetetlen a gyerekek beszédkészségének a fejlesztésében. A formák információkat hordoznak. A gyerekeknek a formákat ki kell tapogatniuk és elő kell hívniuk a formához tartozó információkat. (A feladat nehézségét növeli, hogy néhány forma hasonló, például a fa és a gomba.)

Hallás (auditív érzékelés)

Álom: A hallási figyelem koncentrálása és a hallott szavak megjegyzése. A gyerekek feladata, hogy megkülönböztessék és megjegyezzék a hasonló csengésű szavakat a hallási memóriájuk (hallási memória/rövidtávú memória) használatával. Meg kell állapítaniuk, hogy hallottak-e egy szót többször is.

A kártyákon álló szavak hasonló csengésűek, ezért nagyon kell figyelni az azonosság, vagy a különbözőség felismeréséhez.

A hétköznapokban, ha egy gyermek még nem ért minden szót, akkor segít neki a megértésben a szó szövegkörnyezete. Például: „Este nem süt a… pap, bab, nap…?” Ebben a feladatban azonban a szavak jelentésnélküliek és csak összpontosított hallási figyelemmel lehet felismerni a hallott szavak csengése közti különbséget.

Dromedárok hívása: A hallási figyelem koncentrálása és a hallott szavak megkülönböztetése. A két felolvasott szónak nincsen értelme, de nagyon hasonló a hangzása. Ezeket kell összehasonlítani – egyforma az elhangzott két szó?

A kártyákon álló szavakban olyan betűket használtunk, amiket a gyerekek gyakran összekevernek egymással (például: p-t, g-d). Ezek a betűk a kártyákon álló szavak elején, közepén, vagy a végén fordulnak elő. 

Szándékosan írtunk jelentés nélküli szavakat, így a gyerekek a hallott betűkre és nem a hallott szavakra koncentrálnak.

Minden feladat egy része “fonológiai tudatosság kialakításának”. Segít felismerni a beszédhangoknak a nyelvi rendszerben elfoglalt helyét és szerepét. Ez alapvetően szükséges a beszélt- és írott nyelv helyes használathoz.

Írta: Barkóczi Edit

Logo_Piatnik

 

 

 

 

Search