Találjuk meg az egyensúlyt technikai játékok és a társasjátékok között
Kicsit ijesztő kimondani azt, hogy a játékteret sok esetben egy monitor, vagy kijelző adja – gyerekeink gépekkel játszanak, mégsem vagyok teljesen ellene ezeknek az eszközöknek, mert a technikai eszközöknek is megvan a maguk helye és szerepe az életünkben, csak meg kell találni a megfelelő egyensúlyt.
A gépeken játszott játékok kiválóan fejlesztik a logikus gondolkodást, a szem-kéz koordinációt és a megfigyelőkészséget. Az ilyen eszközök kezeléséhez technikai intelligencia szükséges, ami fontos lesz felnövekvő gyerekeink életében is.
Viszont, ha nem találjuk meg az egyensúlyt, ha nem állítunk időkorlátot, akkor a legrosszabb esetekben a következőkhöz is vezethet:
A gyermekeink elmagányosodásához.
A számítógépen játszott játékok nagyon addiktívak, könnyedén játékszenvedéllyé alakulhat az egy-egy átjátszott órából egyre több kell majd. A képlet egyszerű, az a gyermek, aki egy gép előtt tölti a szabadidejét, az egyedül van és fel sem fogja, hogy magányos lett. Hiszen folyamatosan kommunikál vele a gép – de ez egy egyoldalú kommunikáció, amit a gyermek hibásan „kölcsönösnek” érzékel – pedig egy előre megírt program válaszol neki. Az egyoldalú kommunikáció következtében a gyermek „passzív befogadóvá” válik. Kommunikációs készsége, kifejezőképessége nem fejlődik.
Azt meg sem említem, hogy a mondanivalónk 70%-át az előtt közöljük a környezetünkkel, testbeszédünk, arcmimikánk által … mielőtt megszólalnánk. A gépekkel játszó gyerekek ezeket a jeleket nem tudják értelmezni, hiszen kész karakterekhez szoktak, amiknek előre megírt sematikus viselkedési jegyeik vannak.
Testi fejletlenséghez, túlsúlyhoz vezethet.
Ez is egy egyszerű folyamat, a kevés mozgás következtében az izmok nem fejlődnek megfelelően. Az élelmiszerrel, üdítőkkel bevitt energiából elenyészően kevés kerül felhasználásra. Itt még megemlíteném, hogy a térbeli tájékozódást, a mozgáskoordinációt mennyire megnehezíti az, ha a gyermek csak kétdimenziós monitoron érzékeli a dolgokat.
Hibás valóságérzethez vezethet.
A gyermek egy idő után nem tud megfelelően különbséget tenni a valóság és a monitoron „eljátszott valóság” között. Nehezen érti meg azt, hogy amit a játékban megtehet, azt nem teheti meg a valós életben. Ennek egyik fő oka az, hogy számára a monitoron „eljátszott élmény” nagyon is valóságos, valós érzelmeket: izgalmat, szorongást, félelmet, örömöt él át. Mivel átéli, valóságosnak érzi. A sikerélmény viszonylag kevés energia ráfordítással elérhető, aminek megélése olyan részeit stimulálja az agynak, ami boldogságérzetet vált ki.
Ez egy „ördögi kör” lesz, a gyermek a valóságban átélt nehézségek, kudarcok elől a géphez egy virtuális valóságba menekül, mert ott sikeres lehet, de minél több időt tölt a virtuális valóságban, annál jobban megnehezedik számára a valóságban történő eligazodás, a társas kapcsolatok kialakítása, a problémák megoldása.
A Piatnik Budapest Kft termékfejlesztési és marketing vezetőjeként több mint 15 éve fáradozom kollégáimmal együtt a társasjáték-kultúra népszerűsítésén. Számtalan rendezvényen, játszóházban a legkülönbözőbb környezetben, különböző gyerekekkel játszottunk és sokszor megdöbbentünk például olyan dolgokon, hogy tizenévesek nem tudnak 5-6 kártyalapot megtartani legyezőben a kezükben, vagy azon hogy milyen nehéz túllépni azon a sztereotípián, hogy „a társasjáték = dobok, lépek dolog ami gyerekeknek való”
A társasjátékokról nehéz összefoglalót írni, hiszen egészen másképp lehet bemutatni az
óvodás korosztálynak fejlesztőpedagógusok által kidolgozott készségfejlesztő játékokat;
a kvíz játékokat – amikkel játékos formában eleveníthetjük fel tudásunkat és új ismereteket szerezhetünk;
az absztrakt környezetre kidolgozott logikai játékokat – amikkel logikai készségünket fejleszthetjük és megőrizhetjük velük az agyunk frissességét;
a tudományos játékokat – amik a játékos tanulást és a világ örömteli felfedezését szolgálják;
az oktató játékok közt találunk a szép magyar nyelvre kidolgozott betűjátékokat is – amikkel megőrizhetjük nyelvi kincseinket és fejleszthetjük kommunikációs készségünket;
a családi társasjátékokat – amik a közösen, egymásra figyelve eltöltött időt, közös játékélményt biztosítanak.
a felnőtteknek szóló stratégiai játékokat – amik térben és időben kiterjedő gondolkodásmódot igényelnek, egymásra épülő lépések kigondolásából áll össze a győzelemhez vezető stratégia.
vagy az egész estés parti játékokat – amikkel felhőtlen szórakozás és számtalan kihívás átélhető.
A felsorolást lehetne folytatnom, mégis inkább megpróbálok egy rövid összefoglalást írni arról, hogy mit jelent a társasjátékozás, mitől jó egy társasjáték …
Ahogy látjuk, a társasjátékoknak megvan a maguk szerepe az életünkben, megvan a szerepük gyermekünk fejlesztésében, a tanulásban … és ezek mellett azt gondolom, akkor jó egy játék, ha a játékosok együtt izgulnak, nevetnek és közben átélnek egy közös élményt. Egy jó játék szórakoztat és a játékosok örömüket lelik a játékban. Fontos, hogy a játék közben folyamatos legyen a kommunikáció és az interakció a résztvevők között, így a játékosok egymásra figyelnek… és persze a játék közben egészséges versengés zajlik, aminek a végeredménye a győzelem, amit ugyanolyan méltóan kell fogadni, mint a vereséget.
Akinek sikerült felkeltenem az érdeklődését a társasjátékok iránt, annak ajánlom figyelmébe a piatnik.hu oldalról letölthető katalógusunkat, amihez jó böngészést kívánok.
Írta: Barkóczi Edit
