Július közepén érkezik a mozikba az Életem NAGY szerelme című film, ennek apropóján Jean Dujardin mesél a forgatásról:
Hogy született az Életem NAGY szerelme ötlete?
Argentínában 2013-ban volt egy nagyon sikeres film, amely egy szép nő és egy sármos, 1.40 m magas férfi történetét mesélte el. Habár ott hatalmas nagy siker volt, más országban nem hozták ki. Egy producer megvette a film jogait és felkereste a rendezőt, Laurent Tirard-t, hogy készítsen belőle egy filmet. Ő kezdetben vonakodott, de azért beült a filmre, és azt vette észre, hogy a történet teljesen beszippantotta.
Hogyan jött ön a képbe?
A rendező mert nagyot álmodni és viccesen azt mondta a stábnak az előkészületek alatt: „dobjuk el az agyunkat, és ajánljuk fel a forgatókönyvet Jean Dujardin-nek”. Habár az ilyen fajta komédia nem stílusom, szinte azonnal elvállaltam a szerepet, mert kiváncsi voltam, hogy technikailag hogyan valósítható meg a lekicsinyítésem, és mert valószínűleg ez lesz az egyetlen pillanat az életemben, amikor kipróbálhatom, milyen 1.40 m magasnak lenni. Kedves gondolatnak tartottam, hogy egy olyan tökéletes kis embert testesíthetek meg, aki nem csúfolódás vagy gúny tárgya.
Találkoztak alacsony növésű emberekkel?
Nem csak, hogy találkoztunk, de szükségünk is volt egy 1.40 m magas dublőrre. Ő az, akit minden hátulról vett beállításban helyettem láthatnak. Mindennap ott volt velünk a forgatáson és sok időt töltöttem vele, sokszor segített, hiszen rengeteg olyan helyzet van a filmben, amiket ő átélt, de mi elképzelni sem tudunk.
Hogyan közelített Alexandre szerepéhez?
Azonnal megkérdeztem Laurent-t, hogy fog nekilátni. Megértettem, hogy nem egy komédiában, hanem egy románcban vagy tündérmesében vagyunk, egy szép nő és egy kis béka történetében. A karakteremet úgy kellett megformázni, hogy nem lehetek sem gúnyos, sem szarkasztikus. Virginie is ezt csinálta. Valójában egyáltalán nem kellett vicceskednünk, meg kellett elégednünk azzal, hogy elmeséljük a szerelmünk történetét. Kellett térden állva játszanom, hogy felnézzek Virginie-re, egyedül táncolnom, egyedül beszélnem, ez nehéz volt, de érdekes. A filmben a komikus vonulatot a mellékszereplők hozzák, mint pl. a volt férj, az anya vagy a titkárnő, akik néznek és elítélnek minket.
Értelmezte a karakter különbözőségét ahhoz, hogy meg tudja személyesíteni?
Nem, mert abból az alapvetésből indultam ki, hogy Alexandre a saját fejében nem kicsi: sőt, nagy ember, aki nagyon jól él, jó anyagi helyzetben, egy nagy házban. De azért persze átgondoltam, hogy milyen problémákkal találhatja szembe magát, főleg miután megismertem a dublőröm, Brice-t, aki valóban 1.40 m magas. Ő elmesélte nekem, milyen nehézségeket okoz megélni ezt a különbözőséget, hogy az embert túl sokat bámulják, vagy nem eléggé veszik észre. De nem akartam olyan figurát játszani, aki nyavalyog; optimista akartam maradni a játékban. És, bár csak kevéssé kellett a karakter fájdalmát játszanom, Brice segítségével meggyőződtem róla, hogy a figura nem hamis. Mert ő nem szégyelli magát, hanem van benne büszkeség is, és nem akartam a dolgot félrevinni. Remélem, hogy ezt sikerült eltalálnom.
Mit tanult ettől a karaktertől?
Szerénységet. Amikor az ember hirtelen 1.40 m magas és térden állva, vagy egy széken állva kell játszani, attól szerény lesz az ember. De ez a testmagasság azt is megváltoztatja, hogy néz az ember a dolgokra. Olyan, mintha újra gyerekszemmel látnánk a világot. De ez a film nem csak a kisnövésűekhez szól, hanem mindenkihez, akinek komplexusai vannak. És ez a nagyon érdekes benne.
Mit gondolt, amikor megnézte a filmet?
Nagyon kedves, okos és elegáns filmnek láttam. Nem tisztán vígjáték, most először van olyan érzésem, hogy olyan produkcióban vettem részt, amely az egész család számára kellemes szórakozást ígér.
Bemutató: 2016. 07. 14.
Forgalmazó: Big Bang Media
