Kamaszok konfliktuskezelése

„A kamaszokra ki lehetne akasztani egy táblát ezzel a felirattal: Átalakítás miatt átmenetileg zárva.” 

(Vekerdy Tamás) 

 

Kamaszok konfliktuskezelése mediációval

Miért viselkednek a kamaszok direkt rosszul otthon és az iskolában? Csak azért, hogy minket, felnőtteket bosszantsanak? Miért nem lehet velük beszélgetni, csak veszekedni? Miért van több konfliktusunk velük, mint korábban valaha? Lehet, hogy mi ezt nehezen éljük meg szülőkként, de higgyük el, hogy a kamaszok dolga sem egyszerű.

A kamaszkorban számtalan változáson megy keresztül minden gyermek testileg, lelkileg, szellemileg egyaránt. Jellemző rájuk az állandó lustaság és a kritikusság mindennel és mindenkivel, de legfőképp a szüleikkel szemben. A viták többsége abból ered, hogy még nem elég érettek ahhoz, hogy a kritikáikat ne bántóan fogalmazzák meg, mi pedig természetesen ezt rosszul viseljük, nehezen éljük meg, hogy korábban bájos csemeténk egy morgós, szemtelen kamasszá vált.  

A legtöbb tinédzser önbizalomhiánnyal és önértékelési zavarokkal küzd. Mindeközben rendkívül fontos számukra, hogy elfogadják őket kortársaik. Problémáikat, élményeiket is már nem a szüleikkel szeretnék megbeszélni. Elutasítanak mindent, ami a felnőttekhez kapcsolódik, és épp a leginkább szeretett családtagoktól távolodnak el. A kortárs kapcsolatok létesítése, megléte viszont létszükséglet számukra, feltétlenül tartozniuk kell valahová a családon kívül.

Tovább nehezítheti a kamaszkort, ha a családban nagymértékű változások történnek, pl. iskolaváltás, költözés, válás. Hasonló helyzetekben a serdülők vagy nehezen, későn válnak le szüleikről, vagy épp túl hamar, még éretlenül válnak felnőttekké.

Kit keresnek meg a kamaszok konfliktushelyzetben?

Elsősorban kortársaik segítségével keresnek megoldást ilyen esetekben, ha egyáltalán felszínre kerül a probléma. Hisz a hazai kultúrában a külső segítség kérése „ciki”, inkább a „szőnyeg alá söpörjük” a problémákat, és erre tanítjuk a gyerekeinket is. A problémát oldja csak meg mindenki maga, de legfeljebb családon belül, és nem kérünk külső segítséget, nem „árulkodunk”, nem „mártjuk be” a családtagjainkat vagy épp barátainkat. Viszont anélkül, hogy nyilvánossá válna a konfliktus, nem lehet azt kezelni.

Ha tudottá válik a probléma, kit kereshet meg a kamasz, hogy segítséget kérjen? Sokszor egy olyan barátjához, vele egyidős vagy nála 1-2 évvel idősebb iskolatársához, ismerőséhez fordul, akit alkalmasnak érez arra, hogy segítsen. Ezek a felkért gyerekek sokszor belesodródnak a külső segítő, a mediátor szerepébe úgy, hogy a segítő szándék megvan bennük, de soha nem tanulták, hogy tudnak hozzáértő segítséget nyújtani, ami így nagy terhet róhat rájuk.

De mi az a mediáció ill. ki is az a mediátor?

A mediáció a latin mediare szóból ered, jelentése pedig középen állni, közvetíteni. Ez egy olyan konfliktuskezelő, vitarendező eljárás, amelynek célja, hogy a vitában állók olyan megegyezésre jussanak, ami mindkettejüket elégedettséggel tölti el, „nyertes-nyertes” megoldást eredményez.  

A mediáció alapkövei az önkéntesség, a titoktartás és a közvetítő harmadik fél, a mediátor semlegessége (érzelmileg és anyagilag egyaránt). A közvetítés az élet számos területén alkalmazható: munkahelyen, iskolában, óvodában, párkapcsolatban, családtagok között.

women-2514359_960_720

Magyarországon egyelőre az iskolákban még nem dolgoznak intézményesített formában mediátorok, ennek az angolszász országokban viszont már hagyománya van. Az ún. „peer mediation”, azaz a kortárs mediáció lényege, hogy az iskolában bevett gyakorlat vitás esetekben egy harmadik semleges fél bevonása közvetítőként. A mediátorok az iskola tanulói, akik megfelelő képzésben részesülnek. A kortárs mediáció segíthet kezelni a közösségi média szabálytalan használatát, a kapcsolati nehézségeket, a zaklatást, a pletykálkodást, a lopást, az etnikai és kulturális különbségeket, a vandalizmust, és átsegíthet otthoni, családi problémák, változások megértésében, kezelésében. A tanulók mellett mindig van felnőtt segítő, mentor, aki lehet egy tanár vagy külsős mediátor is.

A program hatására ezen országokban a gyerekeknek nőtt az önbecsülése, a felelősségérzete, fejlődött az empátiás készségük és a kritikus gondolkodásuk. Az iskolákban pedig javult a légkör, kevesebb lett a vita, verekedés, fegyelmezés, fegyelmi ügy, és több idő jutott az érdemi munkára, tanulásra.

 

Mit tehetünk mi, szülők addig is, amíg Magyarországon elterjedtebbé válik az iskolai mediáció?

Egy egyedülálló kezdeményezés indult útjára idén, melynek keretében két mediátor – Csömöriné Szabados Andrea és Pálvölgyi Beatrix – arra vállalkozott, hogy kamasz gyerekeknek szervez mediációs tábort, ahol a gyerekek elsajátíthatják az alternatív vitarendezés és konfliktuskezelés alapvető eszközeit. A MediDiák táborban a kamaszok családokat alkothatnak, szerepeket játszhatnak, szabadon átélhetik, feldolgozhatják saját konfliktusaikat, melyeket otthon vagy az iskolában élnek át. A szituációk ily módon történő megélése segít nekik abban, hogy szakértő segítséggel dolgozzák fel a problémákat, és eszközöket kapjanak ahhoz, hogy hazatérve ők segíthessenek kortársaiknak ill. családtagjaiknak a problémák megoldásában.

Amit pedig a mindennapokban tehetünk kamasz gyerekünkért, hogy elfogadjuk, meghallgatjuk, és szeretjük őt. Biztosítjuk arról, hogy ott vagyunk számára, meghallgatjuk, és lehetőleg nem kritizáljuk folyton. Ezzel nem azt mondom, hogy engedjünk meg mindent neki, és sose mondjunk ellent, hisz a keretek szabása a mi feladatunk. De azokon belül igyekezzünk minél toleránsabbak és elfogadók lenni. Ha el is távolodik tőlünk, vissza fog térni, ha túlesett a kamaszkoron.

Varga Szilvia, családi mediátor

www.facebook.com/parkapcsolatiproblemak

MediDiák nyári tábor

Search